Amin az író agyal... #1 Az erős hősnő





A világban a nők forradalma zajlik, és ez óhatatlanul is beszivárog a képernyőkre és a könyvekbe. Sorra születnek a nagy példaképek, mint Wonderwoman és Supergirl, érkezik a női Doktor, és a regényhősnők is túllépnek azon, hogy a szőke herceget várják. (Khm, Tamlin…)

De vajon mitől lesz valóban erős egy hősnő? Tényleg az számít, hogy feszegeti-e a fizikai határait, hogy képes-e mások felett győzelmet aratni? Vagy az erő máshonnan is fakadhat? Lehet-e minta és hős valaki, aki éppen olyan esendő, mint mi?




Ezek a gondolatok kezdtek el foglalkoztatni a sztori kapcsán, amin éppen dolgozom. A történet hősnője sok mélységet és magasságot megél, sok mindenen megy keresztül, ezért rengeteg a kétsége, a félelme, a fájdalma. Ráadásul a külseje sem kifogástalan: alacsony, betegesen vékony, szinte hálni jár belé a lélek, így egy komolyabb fegyvert felemelni sem tud, nemhogy a fizikai fölényével kérkedni.

Az, hogy azonosulhatunk vele, közelebb hozza-e hozzánk, vagy ellenkezőleg, épp eleget létezünk a saját bőrünkben, és egy ilyen történetben azt a lehetőséget keressük, hogy valaki másét öltsük magunkra?

Hogy megválaszoljam ezeket a kérdéseket, nekiláttam megvizsgálni az utóbbi idők olvasmányélményeinek hősnőit, valamint a kedvenc könyveim női főszereplőit, hogy rájöjjek, mi lehet a titkuk.

Az elmúlt egy-két év siker sztorijaiban felbukkantak az értékelésekben rendre „erős hősnő”-nek titulált leányzók, akiktől – nos, mit szépítsem? – úgy kibuktam, hogy a vérnyomásom kávé nélkül is az egekbe szökött.

Kikre gondolok?

Például Ellára a Papírhercegnőből (és folytatásaiból) vagy senki emberfia nem tudja, hogyan is hívják valójában Feyre-re/ra, a Tüskék és rózsák udvarából (és folytatásaiból). De akár megemlíthetném Adelaide-ot is A ragyogó udvarból.

Hogy miért szúrják a szemem?

Mert miközben róluk olvastam és a bőrükbe bújtam, nem éreztem magam erősnek. Miközben minden előzetes vélemény, kritika, sőt, talán maguk az írók is azt próbálták belém sulykolni, hogy ezek a lányok erős, példamutató hősnők, akik mindent túlélnek, bármire képesek, és hihetetlenül önállóak.

Szerintem nem. Elláról már kifejtettem a véleményem a Papírhercegnőről írt értékelésemben (ha nem olvastad, vagy felfrissítenéd az emlékeidet, megtalálod a bejegyzést itt.) Feyre-nek/nak egy külön bejegyzést tudnék szentelni, de abban a nyavalyás könyvben senkinek sem bírom ragozni a nevét, legalábbis emlékezetből, szóval nehéz így írni róluk :D De komolyra fordítva, ő volt az egyik legnagyobb csalódás számomra ezen a téren.

És mielőtt beszélek róla, jelzem, hogy a Köd és harag udvarára nézve spoilerezni fogok! Aki még nem olvasta a könyvet, és zavarja a spoiler, ugorjon át néhány bekezdést ;)

Forrás: http://acourtofthornsandroses.wikia.com/wiki/Feyre_Archeron

Szóval Feyre. Én értem, hogy mindazok után, amiken keresztülment, poszttraumás stressz szindrómától szenvedett. Értem, hogy nagyon szerette volna, ha Tamlin nem olyan seggfej, amilyen. De őszintén, Tamlin viselkedésében semmi meglepőt nem találtam. Az első részben is pontosan ugyanilyen volt. És nem, Feyre nem a saját erejéből és akaratából állt talpra. Rhysand nyúlt a hóna alá, és emelte fel. A folyamatos kesergésen és önmarcangolás kívül Feyre nem sokat tett sem magáért, sem másokért. Nagyjából az utolsó fejezetben láttam meg benne valamit, ami miatt reménykedem benne, a befejező kötet pozitívabb élmény lesz. Mert amúgy a sztorit szeretem, ahogyan a karakterek többségét is. De ez a nő… Jóságos ég, ez a nő!

Nekem nagyon is visszatetsző, ahogy elhagyta magát, és ahogyan arra várt, Rhysand majd meggyógyítja. Komolyan mondom, Twilight Bella jutott eszembe róla, szinte láttam magam előtt a jelenetet a New Moon filmből, ahogy zsíros hajjal, zombi üzemmódban üldögél egy székben, miközben körbeforognak körülötte a hónapok. Jesszus…

És ejtsünk pár szót még Adelaide-ról is, bár töredelmesen bevallom, azt a könyvet végig sem bírtam olvasni. A problémái helyenként olyan súlytalannak tűntek, aztán a kapcsolatát Cedrickel teljesen légből kapottnak éreztem, és hogy végül megszökött vele (vagy valami ilyesmi), na, azon végképp nem bírtam napirendre térni. De mit is várnál egy lánytól, aki elszökik egy megrendezett házasság elől, egy bevallottan házasságközvetítő céghez? Ez mégis mi a fene? Akkor inkább tartotta volna meg a saját házát, a saját társadalmi státuszát, és tette volna el láb alól az utálatos férjet az első adandó alkalommal :D Komolyan, ez a nő még viccnek is rossz, nemhogy hősnőnek. Meggondolatlan, egysíkú, és nem, szerintem nem túl okos.

Most azt gondoljátok, ha ilyen finnyás vagyok, áruljam már el, mit akarok, ugye? Oké. Megmondom.

Vegyük a Fangirl című könyvből Cath-et. Vagy az Illangókból Tartodot. Esetleg mit szólnátok Puckhoz A Skorpió Vágtából?

Azt hiszitek, most viccelek? Igen, lehet, hogy ők nem gyönyörűek, nem tökéletesek, nem az övék a legvilágrengetőbb románc, és a háromból kettőnek nem igazán kellett valódi ellenséggel szembenéznie. De ezek a lányok sosem adják fel! Ismerik a hibáikat, a gyengeségeiket, a legrosszabb pillanatokban is talpra állnak, a saját erejükből, és néha borzasztó rossz passzban vannak, mégis mindig önmaguk tudnak maradni. Senki nem rángathatja dróton őket, meghozzák a saját döntéseiket, és ha átlépik a saját korlátaikat, azt önszántukból teszik.



Szeretnék ilyen hősnőt írni. Valódit, elevent. Aki tud nevetni és sírni, aki teljes szívével megéli a boldogságot és a fájdalmat. Aki át tudja engedni a döntést, ha kell, de tud dönteni önmaga, mert nem szorul senkire.

Az én hősnőm fizikailag gyenge. Klausztrofóbiás. Sokszor bizalmatlan, és néha tétovázik, ki mellé álljon. A küldetésébe azért vág bele, mert szüksége van a pénzre, nem ragyogó eszmék vezérelik. Esténként olykor a halott bátyjával álmodik. Megveti az apját. És nem azt választja társául, akit a csillogó hősnők választanának. Azt választja, aki ugyanolyan valódi és sebzett, mint ő.

Számtalan rossz tulajdonsága van, és rengeteget hibázik. De szeretem őt. És büszke vagyok rá.

Nektek mi a véleményetek? Van kedvenc hősnőtök olvasóként? És ha esetleg ti is írtok, milyen a női főszereplőtök?

Megjegyzések