Csomagoljatok, Párizsba utazunk!



Halihó!

Remek hírrel érkezem: úgy tűnik, elsőre mindjárt duplázni fogok! Nem csak a mesekönyv várható (erről itt olvashattok bővebben), hanem egy romantikus novella is, amit szintén nagy izgalommal várok.
Ez ugyancsak a Könyvmolyképző gondozásában fog megjelenni, egészen pontosan az Érints meg! című antológiában, sok más, csodás írás mellett.

Az antológiáról itt adott hírt a kiadó, és itt olvasható az a felvillanyozó hír, hogy László Maya készíti majd a borítót, sőt, egy-egy illusztrációt is a novellákhoz.

Az én történetem az (Át)hangolókulcsok címet viseli, és arról mesél, a főhősünk hogyan találja meg önmagát, mikor már azt hiszi, menthetetlenül elveszett. És tekintve, hogy romantikus novelláról van szó, természetesen útközben a szerelem is rátalál ;)

A sztoriról nem is árulnék el többet, azonban szeretnélek elkalauzolni a helyszínekre, ahol a hőseink megfordulnak majd, hogy mikor útra keltek velük együtt, cinkosan mosolyoghassatok, hiszen ti már szinte haza érkeztek az ismerős helyekre.

Szóval csomagoljatok, de az úti könyveket nyugodtan hajítsátok a sarokba! Nem lesz rájuk szükség. Nem nézzük meg az Eiffel-tornyot. Még a Louvre-t sem. Ez egy másik Párizs lesz: az ő Párizsuk, és ha elolvassátok a novellát, már a tiétek is.

Első állomásunk…
*dobpergés*

A Montmartre:
Itt indul a történetünk, és ide kötődik az egyik legkedvesebb párizsi emlékem egy fiúról meg a gitárjáról.
Ti talán a Moulin Rouge kapcsán ismeritek a helyet, vagy a híres Festők teréről, a körhintáról, esetleg arról, hogy itt nyugszik Marie (Alphonsine) Duplessis, a „valódi” Kaméliás hölgy.
És azt tudtátok, hogy a Montmartre valójában egy domb? Sőt, az elnevezésben ennél is tovább mentek, hiszen a szó azt jelenti Mártírhegy. A rajta található káprázatosan szép bazilika, a Szent Szív pedig méltó koronája ennek a „hegynek”.
Ha eltávolodunk a népszerű turista látványosságoktól, és a saját orrunk után megyünk, a macskaköves utcácskákban belekóstolhatunk a valódi párizsi hangulatba, és mindabba, amiért ideérkeztünk. A hely tele van zenével, illatokkal, sőt szemkápráztató színekkel is. Ugye nem csoda, hogy az impresszionista festő, Renoir is itt élt egy ideig?
Találunk a dombon szőlőskertet is, számtalan múzeumot, és persze kávézókat. Ha szemfülesek vagyunk, felfedezhetjük a cafét, ahol Amélie dolgozott az Amélie csodálatos élete című filmben.



Amikor elbúcsúzunk a Montmartre-tól, metróra szállunk, és irány a Latin-negyed!
Nem messze a Boulevard Saint-Micheltől (a mi Adynk által emlegetett Szent Mihály útjától) eljutunk abba a negyedbe, ami a középkor óta a diákok felségterülete, ma itt állnak a Sorbonne-hoz kötődő épületek, itt találjuk a Panthéont, és azt a különleges épületet, amely miatt megcéloztuk a negyedet.
Ez bizony nem más, mint a kissé mellőzött Saint-Étienne-du-Mont templom, ahol a város egyik védőszentjének, Szent Genovévának ereklyéit őrzik. Állítólag ez zarándokhely a párizsiak számára, életében legalább egyszer minden párizsi eljön ide. Nem mellesleg, gyönyörű és nagyon különleges megoldásokat láthatunk benne, például egy kagylóhéj szenteltvíztartót, és egy pár csodás kőcsipkés csigalépcsőt.



Innen már csak egy ugrás a Luxemburg-kert, a párizsiak egyik kedvenc randihelye. Itt találjuk a new yorki Szabadság-szobor mását, van működő méhészete (allergiások, vigyázat!) és több száz fajta alma- és körte fája. No, meg a Nyomorultakban ez volt Cosette és Marius találkahelye, bimbódzó románcának színhelye.



Egy röpke tizenkét perces sétával eljuthatunk a Halászó macska utcájába, a Szajnához egész közel, aminek magyar vonatkozása is van (egy magyar írónő emléktábláját találhatjuk az egyik falon), és a legkeskenyebb utca címet viseli. Mindössze 1.8 méter „széles”, és 29 méter hosszú. Valójában nem más, mint egy sikátor, amelyben valaha az emigránsok éltek. Kapcsolódik hozzá egy kísértettörténet is, egy alkimistáról és az ő fekete macskájáról… (Mindenesetre inkább világosban járjunk erre, jobb a békesség!)



A következő úti célunk kissé kakukktojás, hiszen autóba szállunk, és utazunk két és fél órát. Soknak tűnik? Amboise megéri! Ez egy mesebeli kisváros a Loire partján, ahol sor kerülhet egy könnyű piknikre, kastélylátogatásra, de van egy roppantul érdekes múzeumuk is, hiszen itt nyugszik Leonardo da Vinci, az itáliai polihisztor, aki a város melletti Cloux kastélyban töltötte utolsó éveit.
De tudjátok mi az, amit semmiképp se hagyjatok ki Amboise-ban? A Bigot! Nem, semmi köze a bigottsághoz :) Ez egy cukrászat és csokoládébolt, ahol mindenféle mennyei csoda kapható: bonbonok, csokoládék, fagylalt, kávé, gyümölcsös finomságok, meg persze az elmaradhatatlan croissant és macaron. Imádni fogjátok!
Itt bele tudtok pillantani a Bigot életébe, de vigyázat! Csoki legyen kéznél ;) https://www.instagram.com/maisonbigot/



Fájó szívvel elhagyjuk Amboise-t, és visszaszállunk a kocsiba. Azért elárulok egy titkot: ide még visszatérünk majd :)

Az utunk utolsó állomása újra Párizsban található. A Rue de Rivolin haladunk végig, párhuzamosan a Szajnával. Elmegyünk a Louvre mellett, aztán lekanyarodunk, és meg sem állunk a Rue des Lombardsig. A 60-as számot keressük, legyetek szemfülesek!
Hogy mi van itt? Egy fantasztikus jazz klub, a Sunset-Sunside, aminek saját rádiója van. Itt bele tudtok hallgatni, milyen muzsikákra lehet számítani, ha betértek: http://www.sunset-sunside.com/player/jazzradio.html



Emeljétek a poharatokat a főhőseinkre, egyelőre ismeretlenül, és aztán szomorúan búcsút veszünk Franciaországtól. Hazaindulunk. De magunkkal hozunk sok szép emléket, a szívünkben a saját Párizsunkkal. Ugye gyönyörű?

Remélem, élveztétek a virtuális kirándulásunkat, és csatlakoztok majd hőseinkhez, hogy elkísérjétek botladozó lépteiket ugyanezen az úton.

Addig is, míg újabb hírekkel szolgálhatok, jó olvasást és sok ihletet kívánok!

V.

A képek forrása:












Megjegyzések

  1. Mindig kicsit gyanakodva olvasom a Párizsos bejegyzéseket (külvárosában lakom :3) , mert mindenki csak a kliséket írja, Mona Lisa, croissant, "sanzelizé," de ez nagyon jól és érdekesre sikerült, csomó újdonságot hallottam, például a Halászó Macska utcájáról, amire ugyan már én is felfigyeltem, de a hozzá kapcsolodó legendákat nem ismertem. Szóval tök jó, gratulálok.
    És csak most láttam a kis Drwhos idézeted, amitl az egész még szimpatikusabb lett :3
    Gratulálok a megjelenéshez és így tovább :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy sikerült egy kicsit újat mondanom :) A franciaországi kirándulás életem egyik legnagyobb élménye volt, de szinte alig emlékszem a nagy turistalátványosságokra, viszont tökéletesen emlékszem ilyen érdekes, eleven kis momentumokra. Szóval nem volt kérdés, hogy a novellában inkább ezeket használom fel :)
      Köszönöm szépen! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése