Novella, interjú és új tervek - üdv, 2017

Csodás hétfő reggelt!

Tudom, a hétfők kissé nehézkesek, lassan indítják a hetet, és sokan ki nem állhatják őket. Szóval igyunk egy kávét együtt, aztán kezdjük vidám hírekkel a januárt, hátha azokkal a hétfő is elviselhetőbb.



Először is, a Facebookon már szót ejtettem róla, de illő volna itt is beszélnem arról, hogy a Pennát a kézbe! blog ünnepi gyakorlati feladatára készült egy karácsonyi történet – kis megkésett karácsonyi ajándék tőlem neked –, amelyet itt olvashatsz:

(Görgess a bejegyzés végére, ott találod a novellát, ami a „Láthatatlan fiú és a Csillagszóró-kommandó” címet viseli.)

Ezzel sikerült elnyernem a vendégírói lehetőséget, és így válaszolhattam néhány izgalmas kérdésre az írással kapcsolatban. Nem sok interjúban volt még részem, szóval bevallom, nagyon élveztem a dolgot, és igyekeztem őszinte, részletekbe menő válaszokat adni.

Az interjú egésze elérhető itt:

És mindezek után következzen a (számomra) legjobb hír, ami szorosan kapcsolódik a fentiekhez: megvan az új regényötlet, szóval, ha minden terv szerint halad, februárban belekezdünk egy teljesen új utazásba!

Az ötlet a karácsonyi novellához kapcsolódik, mert abszolúte beleszerettem a szereplőkbe, és nagyon szerettem volna, ha sikerül belerángatnom őket még néhány kalandba. Rengeteget agyaltam, mit is kezdhetnék velük, hiszen a szereplők megismerkedése lezajlott a novellában, és az a történet úgy volt kerek.

Aztán eltöprengtem Carney származásán. Valaha imádtam az ír történeteket, a kelta mitológiát, a különös, különféle alfajokhoz, „kasztokhoz” tartozó tündéreket, az óriásokat, és a számtalan izgalmas sztorit azokkal a kimondhatatlanul különleges nevekkel… Szóval döntöttem: Carney visszatér Írországba, és a Sullivan tesók vele tartanak.



De ez még mindig nem elég egy igazán jó sztorihoz.

Mi legyen a fűszer a dologban? A katalizátor, ami beindítja az események láncolatát? Hová tartsanak? Miért van szüksége Carney-nak a lányokra?

Néhány álmatlan hajnalnak és a kitartó makacsságomnak hála, rádöbbentem, mi lehet a válasz a kérdésekre: az időutazás! Persze, nem egyszerűen elutaznak. Különböző idősíkokra keveredve próbáljak az eseményeket a megfelelő mederbe terelni, hogy az idő folyama végül pontosan oda vezessen, ahonnan elindultak. Ebben segítségükre Finn, az óriás, Seock, a goblin, Liam, Carney unokatesója, aki reménytelenül emberi, és egy tündérlány, Teagan, aki a Daoine Sidhe dalnoka, és valamennyi párhuzamos dimenzióban bosszantóan otthonosan mozog.

A sztori munkacíme egy régi-régi novellaötletem címe, amit végül sosem írtam meg, és úgy döntöttem, (néhány szereplővel együtt) ennek a történetnek adományozom. Így tehát a történet a Nyárvég dala címet viseli majd. (A kapcsolódó Pacemakeres projektem Song of Samhain címen fut, ott követhető nyomon, hogyan halad az írás.)

Remélem, érdekesnek találod majd, és nem bánod, ha hozok néhány részletet belőle!

Addig is, míg elkészül, jelentkezem majd néhány további részlettel a Horgony és masniból, tervek szerint a már korábban említett Top5 jelenetek formájában. Nem lesz egyszerű spoiler nélkül, de igyekezni fogok.

Kitartást a mai napra, és sok csodás olvasnivalót, meg persze ihletet a szintén íróknak!


V.

Megjegyzések